7. osztály
4. szőveg JÚNIUS
Gyakorlás 1.
Olvasd el az alábbi szöveget, és válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre!
AMIRŐL A TÉRKÉP MESÉL
NEW YORK
A világ legnagyobb metropoliszának, a 15 milliós városnak a helyét 24 dollárért vásárolta meg egy vállalkozó szellemű holland kereskedő, Peter Minuit.
Az Újvilág felfedezése után a spanyolok főleg Dél- és Közép-Amerika gazdag, nagy műveltségű birodalmaira vetették rá magukat, az észak-amerikai kontinens (leszámítva a legdélibb részeket) többé-kevésbé szabad vadászterület volt. Főleg az angolok, franciák és hollandok igyekeztek itt gyarmatokat szerezni. Így került 1623-ban harminc kivándorló holland család a mai Manhattan, Staten Island és Brooklyn vidékére, ahol megalapították városukat, Nieuw-Amsterdamot (Új-Amszterdam).
Az indiánok azonban – akik kezdetben barátságosan fogadták a békés kereskedőknek tűnő idegeneket, és szívesen adtak el nekik földet csekély értékű áruért – egyre ingerültebben figyelték az idegenek terjeszkedését, földfoglalásait, erőszakoskodásait. Már a település első idejében is többször került sor harcra, ekkor építettek a hollandok a város védelmére egy falat. (Ez a fal lett a névadója annak az utcának, amely e fal lebontása után keletkezett, s amely ma az amerikai pénzvilág jelképe, a bankjairól híres Wall Street, azaz "Fal utca".)
A holland gyarmat nőtt és gyarapodott, Új-Amszterdam környékét már Új-Hollandiának hívták. De ugyancsak nőtt a környéken megtelepedő angolok száma is. Közben a tengereken kiéleződött az új ellentét: az angolok és a hollandok a tenger feletti hatalomért küzdöttek. Most is az angolok győztek, s a győzelemmel megszerezték ellenfelük gyarmatait is. II. Károly angol király az egész észak-amerikai holland gyarmatbirodalmat testvérének, a yorki hercegnek adományozta. Új-Amszterdam neve eltűnt a térképről, s megjelent az új birtokos szűkebb hazájára emlékeztető New York.
EL DORADO
A legendás név hol ebben a formájában, hol így: Eldorado, ma már szinte csak nagyítóval fedezhető fel az amerikai kettős kontinens térképein. Többnyire jelentéktelen kisvárosokat jelöl Kanadában, az Egyesült Államokban, Mexikóban, Venezuelában, Brazíliában, Argentínában.
A név a 16. században a mai Kolumbia belső területeit jelölve szikrázott az aranyra éhes konkvisztádorok1 szeme előtt. Erre a területre képzelték El Doradót, az Aranyember országát, amelynek uralkodója minden reggel behinti magát aranyporral, és azt minden este úgy mossa le, hogy alámerül a szent tó vizébe... Ezért is nevezték el spanyolul "el dorado"-nak, ami annyit jelent: "az aranyozott".
Érdekes, hogy a fantasztikus legendának, amelyet a spanyolok indiánoktól hallott elbeszélések alapján színeztek ki így maguknak, volt némi valóságalapja. A mai Bogota környékén élő csibcsa indiánok vallása különös tiszteletben részesítette a Napot és a vizet. Az új főpapot, aki egyben a törzs fővezére is lett, megválasztása után valóban mesébe illő külsőségek között "iktatták be hivatalába". A ceremónia kezdetén a papok talpig bekenték az új főpap testét olajos földdel, majd behintették aranyporral. Ezután a "napként ragyogó" főpap – kisebb törzsfőnökök kíséretében – tutajra szállt, s a szertartás befejezéseképpen aranytárgyakat és drágaköveket szórt a szent tó vizébe.
Valóban pompás, fényűző, ragyogó látványosság lehetett. Nem is csoda, hogy a spanyolok – akik egyébként sohasem látták, mindig csak hallottak róla – hamarosan kialakították aranyország legendáját. A spanyolok "El Dorado"- jában a főpap már mindennap "fürdött" az aranyporban, a szent tavak feneke arannyal, drágakővel volt kirakva, és maga az aranyozott testű "király" is lassan fantasztikus félistenné formálódott. Végül El Dorado már nemcsak az eredeti kolumbiai "aranyországot" jelentette, hanem minden olyan helyet, ahol mesés kincseket, meggazdagodást reméltek a kalandorok. Sőt, a szó kisbetűs formában ma is élő fogalom, például úgy, hogy a sokat szenvedett Dél-Amerika, aranyával és aranyától függetlenül is, sokáig valóban a spanyolok, a gyarmatosítók eldorádója volt.
El Dorado igazságához tartozik még az is, hogy Kolumbia ma is Dél-Amerika első aranytermelő országa, és a világon az első helyen áll a smaragd, ötödiken a platina termelésében.
1 16–17. századi, Közép- és Dél-Amerikát gyarmatosító spanyol hódító.
Gyakorlószöveg
Olvasd el az alábbi szöveget, és válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre!
ELLIS WEINER: LEVELEK ALASZKÁBÓL
Kedves Bill!
Még túlságosan kevés idő telt el, ezért nem is kaphattam választ tőled az előző levelemre – arra, amelyben megírtam, hogy minden utálatossága ellenére elszegődtem dr. Joel Fleischmanhoz másodasszisztensnek. De a dolgok meglehetősen érdekes fordulatot vettek, ezért gondoltam, tudatom veled az újabb fejleményeket.
Ma álltam munkába az 5-től éjfélig tartó műszakban. Fleischman futólag megismertetett a kartotékrendszerrel. Legalábbis elkezdte, de fél perc után mindketten feladtuk a próbálkozást. Kiderült, hogy Marilyn tökéletesen áttekinthetetlen módszer szerint vezeti a kartotékokat, a betegek adatait satöbbit, és a dossziékra olyan apró indián jelképeket helyez el, amelyeknek csak ő tudja az értelmét. Hát jó.
Betelepedek tehát az íróasztal mögé, hogy fogadjam a páciensek végtelen áradatát. Tudom, hogy ha jobban belegondolsz, csodálkozva megkérdezed: "Hány betege lehet egy orvosnak éjféltájt, egy kicsi – sőt mikroszkopikusan parányi – városban?" Hosszú történet. Fogadd el tényként, hogy ebben a városban egy furcsa természeti jelenség miatt a szó szoros értelmében senki sem alszik, így aztán nem lehet megkülönböztetni az éjszakát a nappaltól, legfeljebb úgy, hogy néha világos van, néha meg sötét.
Beengedem az első pácienst, egy előredülledő sörhasú, nagy böhöm favágót. Kötelességszerűen bekísérem a rendelőbe. Hiszen azért volnék itt ugyebár. Fleischman odafordul a beteghez. – Szóval, Roy. Megint kiment a térde?
Mármost ezek a favágók kiszámíthatatlan népség. Némelyikük lyukat beszél a hasadba, némelyikük meg nem mond többet évente tíz szónál. Emberünk az utóbbi kategóriába tartozott.
– Sajog a belem.
– Milyen jellegű a fájdalma?
– Szúrós. A gyomromban meg lejjebb.
– Mikor kezdődött?
– Délután.
– Van valami elképzelése, hogy mi okozhatta? Gyanús étel, hirtelen fellépő stressz…
– Lenyeltem valamit. Csönd. Végül Fleischman buzdítólag azt mondja: – Na, ki vele! Mit nyelt?
– Monopoly játékfigurákat.
Kirobban belőlem: – Házakat vagy szállodákat? – Roy rezzenetlen fapofával néz rám.
– Mind a kettőt. Meg a cilindert, a vasalót és azt a kis bizgentyűt.
– A dobókockát? – kérdezi Fleischman.
– A sportkocsit.
– Ezek nem fémből készülnek? – kérdezem.
Roy vállat von. – Bádogból – mondja kicsinylőleg, mintha azt akarná mondani, hogy a bádog vékony, jószerivel enni is lehetne. – A házakat meg a szállodákat műanyagból csinálják.
Fleischman arca görcsbe rándul – nem is tudom, mitől: az iszonyattól vagy a hitetlenkedéstől?
– Hány házat és szállodát evett… izé… nyelt le?
Roy félrenéz, és vállat von. – Öt vagy hat házat, két-három szállodát.
– Nem akarok illetéktelenül kíváncsiskodni… de megtudhatnám, hogy miért? Nem bírta kivárni, míg kihűl a pattogatott kukorica?
– Az asszony miatt. Állandóan ő nyer. Én megveszek mindent, amire rálépek, és a végén az övé az összes vasút. Teljesen kicsinál. Kitty lép rá az "Ingyenes parkoló" kockára, én soha. Úgy terpeszkedik el rajta, mintha a személyes tulajdona volna. Nem bírtam tovább!
A kérdéseket a link megnyitásával éred el!
A nevedet, osztályodat pontosan írd a Feladatlapra!
Ha végeztél, a Küldés gombra kattints!
Az idő lejárta előtt feltétlenül kattints a Küldés gombra, ha nem végeztél, akkor is!
3. szöveg JANUÁR
Olvasd el figyelmesen a következő novellát, majd válaszolj a kérdésekre!
Az Üveggolyó Gyurkovics Tibor novellája, amely egy gyerekkori emléket ír le..
Üveggolyó
1.
Volt egy üveggolyóm. Nagyon szerettem, apám hozta be a kórházba, mikor kinn feküdtem Újpesten, vakbélgyanúsan. Hogy lehet egy vakbélre gyanakodni, nem tudom. Borogattak stb. Nem mondom. Egyedül egy kórházban. Mármint hogy senki a családból. Mert a család az család. Verekszünk, marjuk egymást, főleg Trudival, akkor is. A család…
Azzal a golyóval aludtam, üveggolyó volt. Benn csík, piros kacskaringó. Megtörte a napot, ahogy a fehér lepedőre tettem, szikrázva dobta szét a fényt. Ha hunyorítottam, még több napot láttam benne. Napgolyó volt, piros csíkkal.
2.
Több színű golyóstollért cseréltem el. Kellett nekem a golyóstoll, gondolható.Nem bírtam golyóstoll nélkül élni tovább. Eleinte, mikor Sári fölajánlotta a cserét, vergődtem. Magasan alszom, emeletes ágyon, ott teljesen egyedül van az ember, fönn a plafonnal. Szorítottam a napgolyót, egészen nedves lett. De szemem előtt ugrált a sötétségen át csillogó golyóstoll, ezüst tokban elbújtatva négy szín. Fekete, piros, kék, zöld. Ennyi szín. Egyetlen tokban. Torkomban éreztem a vágyakozást a Sári tolla után. Csak forgolódtam az ágyban. Minden oldalon más színnel fogok írni a titokfüzetembe. Lehetetlen golyóstoll nélkül élni.
3.
Persze egyszerre akartam használni a színeket. S azt nem lehet. Elhajlik benne a betét. Szétszedtem a ragyogó, ezüst tollat. Meredtek a műanyag betétek, kibelezve. Két részben maradt a toll. Sajnáltam. Apám nagy keservesen, fejcsóválva megjavította. Aztán csak néztem a tollat. Óvatosan bántam vele, színezgettem. Aztán magányos lett a toll. Az asztalon hevert, s ahogy ránéztem, nem tartozott hozzám. Vége volt.
4.
A sárga noteszt kaptam érte. Juli sokáig sajnálta a sárga noteszt. Olyan volt a papírja, mint a metszett vaj. Puha, finom. A toll benne lágyan haladt. Juli megengedte, hogy rajzoljak bele, kendermagos csirkét rajzoltam, jól sikerült. A vonalak lebegtek. Enyém lett a sárga notesz. Eleinte csak tartottam a fiókban. Porosodott. Hiába őrzöm – gondoltam –, használni kell. Két nőt rajzoltam bele, egy ismeretlen arcélet (a Nagy Művészeti Könyvünkben egy Piombo nevű ember festménye után) és persze madarakat. Kis madarat, nagy madarat, feketét, barnát. Jó lenne most a toll, gondoltam. Azzal lehetne igazán belerajzolni ebbe a noteszba. De hát mindent egyszerre nem lehet. Aztán észrevettem, hogy a sárga notesz lapjai annyira finomak, hogy a rajz vonalai átütnek a másik lapra is. Behálózzák még a harmadik, negyedik lapot is, összekaristolják. Nem lehetett használni. Csak tartani a fiókban.
5.
Egy kis televízióért adtam oda. Egy gyufaskatulya nagyságú dobozba kellett belenézni egy csöpp lyukon. Csodás volt. Idegen tájak. Nagy, fehér kerítéses kastély volt az egyik képen, a másikon egy vékony torony ívelt fölfelé, a harmadik kép kissé elmosódottan egy csonka tornyú templomot mutatott, melyen ördögfejek voltak. Tetszett. Úgy éreztem, enyém a világ. Ritkán néztem bele a lyukba. Trudinak is csak kétszer engedtem naponta. Az iskolában tízórai után, meg itthon egyszer a fürdőszobában, mosakodás előtt. A tájak, apám azt mondta, francia tájak. De hát nem lehet mindig tájat nézni. Ezt a három tájat. Trudi már egyszer sem akarta látni, én is alig kukkantottam bele.
6.
Nagy sokára láttam meg Évánál az üveggolyót. Hogy került hozzá, nem is az én osztályomba járt, eggyel följebb. A folyosón találkoztunk. Láttam, a köpenye zsebébe akkor tette be a golyót.
– Nem adod nekem a golyót?
– Csak nem képzeled! Most cseréltem egy térképért. Egész Magyarország rajta volt meg a Pilis.
Évának fölajánlottam a televíziót. Fintorgott.
– Mindig ugyanaz a kép. Mit adnál még?
– Mindent. Amit akarsz.
Éva sokat kért. Szereztem neki egy mentőautót az öcsémtől, igaz, egyik kereke hiányzott. Piros puha radírt. Szivartokot, fémből. Azt hiszem, Éva kifosztott. Rájött, hogy mindent megadnék a golyóért. És én mindent megadtam érte.
2. szöveg NOVEMBER
Vizes lábnyomok
"Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy." A kis herceg című könyv írója, Saint-Exupéry írta ezt. Pilótaként többször került a sivatag fogságába, és átélte a gyötrelmes vízhiányt.
Víz, víz, tiszta víz, ha nem tiszta, vidd vissza, majd a szamár megissza – óvodáskorodból ismerős lehet a mondóka. Csakhogy ez bizony nem igaz! Sem a szamár, sem a ló, de a macska sem issza meg a piszkos vizet.
2. Vajon mennyi vízre van szüksége egy embernek?
A lakosság vízigényét számos tényező befolyásolja, a háztartások méretétől a turizmusig, a jövedelemtől a vásárlói szokásokig – például, hogy mennyi palackozott vizet vesznek.
Egy európai ember a táplálkozáshoz, tisztálkodáshoz, takarításhoz több mint 120 liter vizet használ el naponta. A nomád, vándorló törzsek tagjainak gyakran csupán napi 2-3 liter víz jut.
Ahhoz, hogy egy pohár tej kerülhessen az asztalodra, 2400 liter vízre van szükség. Ez nem elírás! A fű növekedéséhez, a tehén táplálkozásához és még sok egyébhez ennyi víz kell. Egy kilogramm kenyér előállításához 1014, egy kilogramm sertéshúshoz 1818 liter vizet kell elhasználni. Nem csak akkor fogyasztunk vizet, amikor iszunk, kezet mosunk, főzünk vagy takarítunk. Ezt nevezzük vízlábnyomnak.
3. Ha kirándulni mész, az erdei utak mellett forrásokkal találkozhatsz. A friss, hűvös forrásvíz nagyon finom, össze sem hasonlítható a csapból folyó vízzel. Magyarországon mindenhol iható víz folyik a csapokból. Ennek ellenére – részben a reklámok hatására – az emberek nagy része palackozott vizet iszik. A csapvíz ára körülbelül 0,30 forint literenként, a műanyagpalackos víz literenkénti átlagos ára 50-100 forint. A műanyagban sokáig álló víz ráadásul az egészségünkre ártalmas anyagokat old ki!
Sok helyen, ahol nincs csapvíz, kutakat fúrnak, és mert mélyen a talajból jön fel, ihatónak hiszik a vizét. Sajnos, ez nincs így: gyakori a szennyeződés a kútvizekben, ezért sok helyen csak mosásra, takarításra javasolják.
A lakosság vízellátására a legegyszerűbb forrás a karsztvíz, amely gyakran ivóvíz tisztaságú, de sajnos Magyarországon kevés helyen van. Másik vízforrásunk a talajból, a folyóvizekből kinyert víz, ezt kavics- és homokrétegen keresztül szűrik, aztán klórozzák (klór-dioxiddal fertőtlenítik).
4. Vajon mi történik a vízzel, amit mosakodásra, mosásra, a vécék öblítésére használunk? A szennyvíz újrahasznosítható: csatornákon keresztül a tisztítókba kerül, majd vissza az ivóvízrendszerbe. Az először durvább, majd finomabb rácsokkal, szűrőkkel tisztított szennyvíz még különböző oldott és mérgező anyagokat, vegyületeket tartalmaz. Gondolj csak a lefolyókba öntött tisztítószerekre, a hússütés után helytelenül kiöntött olajra! Folyamatos laboratóriumi mérések, ellenőrzések mellett ezeket különböző vegyszerekkel leválasztják, majd ülepítik.
5. A legkorszerűbb, bonyolult kémiai eljárások nagyon sokba kerülnek, ezért a friss ivóvíz is drága, különösen, ha pazarlóan, túl sokat használjuk. A fent megadott adatok alapján kiszámolhatod, mennyibe kerülhet egy négytagú család napi fogyasztása. Földünk ivóvízkészlete egyre csökken, és sok helyen még a gyerekek sem jutnak iható vízhez. A fertőzött víz súlyos betegségeket okoz. A nemzetközi felmérések szerint a tiszta ivóvíz hiánya miatt minden percben meghal egy gyerek, és Afrikában, Indiában sok gyerek azért nem járhat iskolába, mert a távoli kutakról kell vizet hordania a családjának.
1. szöveg SZEPTEMBER
LOTZ JÁNOS (1913-1973)
A kezdetek
Lotz János az Amerikai Egyesült Államokban született. Az elemi iskolát egy német tanítási nyelvű elemi iskolában kezdte el a Nagy Tavak körül, ahol akkoriban az angol nyelvvel vetekedő számos németajkú (közöttük sok evangélikus) kivándorolt telepedett le. Az ifjú Lotz ebben a többnyelvű környezetben nyilván angolul is megtanult (a föltehetően otthon beszélt német és magyar mellett); bár akkoriban még nemhogy angol nyelvű televízió nem volt, de a rendszeres rádiózás sem vált szokásossá.
Édesapjának nem nagyon sikerült Amerika; a család visszavándorolt Európába, egy Genovába tartó olasz hajón. A 10 napos úton – az akkor nyolcéves Lotz János – megtanult valamennyire olaszul is.
Magyarországi szülőfalujukba települtek vissza, a Somogy megyei Nemesvámosra, ahol akkor már elmagyarosodóban lévő németek éltek; otthon bizonyára németül, az iskolában magyarul folyt a társalgás. Tehát ekkor már négy nyelvvel volt kapcsolata a 9–10 éves kisfiúnak.
Ezután Bonyhádra került, ahol a nyolcosztályos főgimnázium tanítási nyelve magyar volt. Az I. osztálytól az érettségiig (vagyis 10 és 18 éves kora között) tanult latin nyelvet (latin nyelvű ókori irodalom és római régiségtan), majd hat évig német nyelvet és irodalmat, valamint négy évig angol nyelvet és irodalmat. (S igen nagy valószínűséggel tanult ógörög nyelvet és irodalmat is.) Ezek után nem meglepő, hogyha a budapesti (állami) Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára magyar–német–angol szakos tanárjelöltnek jelentkezett.
Feladatok:
3. szöveg feladataihoz:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSevZDrwCdPE-3G-1lYrBPV2H1juIgIE1dFQ7MnydbwQw2t9HQ/viewform
2. szöveg feladataihoz:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfe0BGV-S20QTmUMDZWywaYdcBuLNKn7J38NRsYI17Wa-c_gg/viewform
SZEPTEMBER
1. szöveg feladataihoz:
https://forms.gle/G1CYdBCK8at2ifV19