8. osztály
4. szöveg JÚNIUS 1-2. szöveg
1. szöveg
Olvasd el az alábbi szöveget, és válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre!
AMIRŐL A TÉRKÉP MESÉL
NEW YORK
A világ legnagyobb metropoliszának, a 15 milliós városnak a helyét 24 dollárért vásárolta meg egy vállalkozó szellemű holland kereskedő, Peter Minuit.
Az Újvilág felfedezése után a spanyolok főleg Dél- és Közép-Amerika gazdag, nagy műveltségű birodalmaira vetették rá magukat, az észak-amerikai kontinens (leszámítva a legdélibb részeket) többé-kevésbé szabad vadászterület volt. Főleg az angolok, franciák és hollandok igyekeztek itt gyarmatokat szerezni. Így került 1623-ban harminc kivándorló holland család a mai Manhattan, Staten Island és Brooklyn vidékére, ahol megalapították városukat, Nieuw-Amsterdamot (Új-Amszterdam).
Az indiánok azonban – akik kezdetben barátságosan fogadták a békés kereskedőknek tűnő idegeneket, és szívesen adtak el nekik földet csekély értékű áruért – egyre ingerültebben figyelték az idegenek terjeszkedését, földfoglalásait, erőszakoskodásait. Már a település első idejében is többször került sor harcra, ekkor építettek a hollandok a város védelmére egy falat. (Ez a fal lett a névadója annak az utcának, amely e fal lebontása után keletkezett, s amely ma az amerikai pénzvilág jelképe, a bankjairól híres Wall Street, azaz "Fal utca".)
A holland gyarmat nőtt és gyarapodott, Új-Amszterdam környékét már Új-Hollandiának hívták. De ugyancsak nőtt a környéken megtelepedő angolok száma is. Közben a tengereken kiéleződött az új ellentét: az angolok és a hollandok a tenger feletti hatalomért küzdöttek. Most is az angolok győztek, s a győzelemmel megszerezték ellenfelük gyarmatait is. II. Károly angol király az egész észak-amerikai holland gyarmatbirodalmat testvérének, a yorki hercegnek adományozta. Új-Amszterdam neve eltűnt a térképről, s megjelent az új birtokos szűkebb hazájára emlékeztető New York.
EL DORADO
A legendás név hol ebben a formájában, hol így: Eldorado, ma már szinte csak nagyítóval fedezhető fel az amerikai kettős kontinens térképein. Többnyire jelentéktelen kisvárosokat jelöl Kanadában, az Egyesült Államokban, Mexikóban, Venezuelában, Brazíliában, Argentínában.
A név a 16. században a mai Kolumbia belső területeit jelölve szikrázott az aranyra éhes konkvisztádorok1 szeme előtt. Erre a területre képzelték El Doradót, az Aranyember országát, amelynek uralkodója minden reggel behinti magát aranyporral, és azt minden este úgy mossa le, hogy alámerül a szent tó vizébe... Ezért is nevezték el spanyolul "el dorado"-nak, ami annyit jelent: "az aranyozott".
Érdekes, hogy a fantasztikus legendának, amelyet a spanyolok indiánoktól hallott elbeszélések alapján színeztek ki így maguknak, volt némi valóságalapja. A mai Bogota környékén élő csibcsa indiánok vallása különös tiszteletben részesítette a Napot és a vizet. Az új főpapot, aki egyben a törzs fővezére is lett, megválasztása után valóban mesébe illő külsőségek között "iktatták be hivatalába". A ceremónia kezdetén a papok talpig bekenték az új főpap testét olajos földdel, majd behintették aranyporral. Ezután a "napként ragyogó" főpap – kisebb törzsfőnökök kíséretében – tutajra szállt, s a szertartás befejezéseképpen aranytárgyakat és drágaköveket szórt a szent tó vizébe.
Valóban pompás, fényűző, ragyogó látványosság lehetett. Nem is csoda, hogy a spanyolok – akik egyébként sohasem látták, mindig csak hallottak róla – hamarosan kialakították aranyország legendáját. A spanyolok "El Dorado"- jában a főpap már mindennap "fürdött" az aranyporban, a szent tavak feneke arannyal, drágakővel volt kirakva, és maga az aranyozott testű "király" is lassan fantasztikus félistenné formálódott. Végül El Dorado már nemcsak az eredeti kolumbiai "aranyországot" jelentette, hanem minden olyan helyet, ahol mesés kincseket, meggazdagodást reméltek a kalandorok. Sőt, a szó kisbetűs formában ma is élő fogalom, például úgy, hogy a sokat szenvedett Dél-Amerika, aranyával és aranyától függetlenül is, sokáig valóban a spanyolok, a gyarmatosítók eldorádója volt.
El Dorado igazságához tartozik még az is, hogy Kolumbia ma is Dél-Amerika első aranytermelő országa, és a világon az első helyen áll a smaragd, ötödiken a platina termelésében.
1 16–17. századi, Közép- és Dél-Amerikát gyarmatosító spanyol hódító.
A kérdéseket a link megnyitásával éred el!
A nevedet, osztályodat pontosan írd a Feladatlapra!
Ha végeztél, a Küldés gombra kattints!
Az idő lejárta előtt feltétlenül kattints a Küldés gombra, ha nem végeztél, akkor is!
LAPOZZ LEJJEBB A 2. SZÖVEGHEZ!
2. szöveg
Olvasd el az alábbi szöveget, és válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre!
ELLIS WEINER: LEVELEK ALASZKÁBÓL
Kedves Bill!
Még túlságosan kevés idő telt el, ezért nem is kaphattam választ tőled az előző levelemre – arra, amelyben megírtam, hogy minden utálatossága ellenére elszegődtem dr. Joel Fleischmanhoz másodasszisztensnek. De a dolgok meglehetősen érdekes fordulatot vettek, ezért gondoltam, tudatom veled az újabb fejleményeket.
Ma álltam munkába az 5-től éjfélig tartó műszakban. Fleischman futólag megismertetett a kartotékrendszerrel. Legalábbis elkezdte, de fél perc után mindketten feladtuk a próbálkozást. Kiderült, hogy Marilyn tökéletesen áttekinthetetlen módszer szerint vezeti a kartotékokat, a betegek adatait satöbbit, és a dossziékra olyan apró indián jelképeket helyez el, amelyeknek csak ő tudja az értelmét. Hát jó.
Betelepedek tehát az íróasztal mögé, hogy fogadjam a páciensek végtelen áradatát. Tudom, hogy ha jobban belegondolsz, csodálkozva megkérdezed: "Hány betege lehet egy orvosnak éjféltájt, egy kicsi – sőt mikroszkopikusan parányi – városban?" Hosszú történet. Fogadd el tényként, hogy ebben a városban egy furcsa természeti jelenség miatt a szó szoros értelmében senki sem alszik, így aztán nem lehet megkülönböztetni az éjszakát a nappaltól, legfeljebb úgy, hogy néha világos van, néha meg sötét.
Beengedem az első pácienst, egy előredülledő sörhasú, nagy böhöm favágót. Kötelességszerűen bekísérem a rendelőbe. Hiszen azért volnék itt ugyebár. Fleischman odafordul a beteghez. – Szóval, Roy. Megint kiment a térde?
Mármost ezek a favágók kiszámíthatatlan népség. Némelyikük lyukat beszél a hasadba, némelyikük meg nem mond többet évente tíz szónál. Emberünk az utóbbi kategóriába tartozott.
– Sajog a belem.
– Milyen jellegű a fájdalma?
– Szúrós. A gyomromban meg lejjebb.
– Mikor kezdődött?
– Délután.
– Van valami elképzelése, hogy mi okozhatta? Gyanús étel, hirtelen fellépő stressz…
– Lenyeltem valamit. Csönd. Végül Fleischman buzdítólag azt mondja: – Na, ki vele! Mit nyelt?
– Monopoly játékfigurákat.
Kirobban belőlem: – Házakat vagy szállodákat? – Roy rezzenetlen fapofával néz rám.
– Mind a kettőt. Meg a cilindert, a vasalót és azt a kis bizgentyűt.
– A dobókockát? – kérdezi Fleischman.
– A sportkocsit.
– Ezek nem fémből készülnek? – kérdezem.
Roy vállat von. – Bádogból – mondja kicsinylőleg, mintha azt akarná mondani, hogy a bádog vékony, jószerivel enni is lehetne. – A házakat meg a szállodákat műanyagból csinálják.
Fleischman arca görcsbe rándul – nem is tudom, mitől: az iszonyattól vagy a hitetlenkedéstől?
– Hány házat és szállodát evett… izé… nyelt le?
Roy félrenéz, és vállat von. – Öt vagy hat házat, két-három szállodát.
– Nem akarok illetéktelenül kíváncsiskodni… de megtudhatnám, hogy miért? Nem bírta kivárni, míg kihűl a pattogatott kukorica?
– Az asszony miatt. Állandóan ő nyer. Én megveszek mindent, amire rálépek, és a végén az övé az összes vasút. Teljesen kicsinál. Kitty lép rá az "Ingyenes parkoló" kockára, én soha. Úgy terpeszkedik el rajta, mintha a személyes tulajdona volna. Nem bírtam tovább!
A kérdéseket a link megnyitásával éred el!
A nevedet, osztályodat pontosan írd a Feladatlapra!
Ha végeztél, a Küldés gombra kattints!
Az idő lejárta előtt feltétlenül kattints a Küldés gombra, ha nem végeztél, akkor is!
3. szöveg JANUÁR
Olvasd el Tóth Krisztina novelláját, és válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre!
Labdák és csillagok
1.
Kora délutáni fény vibrál a strandon, tiszta és meleg a levegő. Átlátni a túlpart dombjaira, ott van Tihany. Közelinek tűnik, az ember azt hinné, gyerekjáték átúszni.
Errefelé lassan mélyül a víz, a parti sávban mindenütt fürdőzők zsonganak. Átvágunk a törülközőkön heverő testeken, megyünk a büfébe. A faasztalok foglaltak, a vörösre sült, falatozó emberek szórakozottan emelik a szájukhoz a villát, közben mind egy irányba néznek: meccs van. Megrendeljük a halat, támaszkodom a pultnál. A kiszolgáló fiú le nem veszi a szemét a képernyőről, pedig innen csak torzítva látja, de semmit nem akar elmulasztani. Halálosan fáradtnak tűnik, mozdulatlanul bámul, majd tűnődve beleharap a nekünk előkészített uborkába.
– Bocsásson meg, de az a miénk! Észbe kap, hirtelen elvörösödik és elnézést kér. Tanuló lehet, körbepillant, hogy látta-e valaki a malőrt. Utánanéz a halnak. Közben megsajnálom, nézem a tetoválását és az elvakart szúnyogcsípéseit. Most lehet először nyári munkán.
2.
Az asztalok közt váratlan mozgolódás támad. Először arra gondolok, fordulat állt be a mérkőzés menetében, de a tévére már senki se figyel. Férfiak ugranak fel és préselődnek ki a padok között, nők hagyják ott a félig teli tányért és sietnek a part felé. Biztos eleredt az eső.
Kinézek, de a fák lombja mozdulatlan, a kiégett strandgyepen élesen rajzolódnak az árnyékok. Nincs vihar. Szólok a fiamnak, hogy várja meg a halat, addig ránézek a holminkra.
A büféből kilépve azt látom, hogy egyre több ember tódul a part felé, mindenki az eget fürkészi. Viharjelzés? Nem. Zamárdi felől reklámrepülő közeleg, a távolból is jól látható, hogy időnként élénk színű labdákat szór a levegőbe. Hamarosan ideér.
3.
Emberáradat rohan a vízbe, egymást lökdösve igyekeznek lejutni a lépcsőkön. Van, aki a köveken mászik át, a parton maradt családtagok pedig üvöltve instruálják a törtető versenyzőket.
Zsezseg a víz, mindenki igyekszik bemérni, hová érkezik az égi ajándék.
A zúgás fölerősödik, a labdák hullani kezdenek, az embertömeg eszét vesztve kaszál a vízben. Elhízott családapák támadnak gyorsúszásban a még gazdátlan labdákra, mellettem egy diadalittas, testes nagyi már négy labdát tol maga előtt. Óvatosan megkérdezem, nem tudna-e egyet adni. Nem lehet, magyarázza, három unokája van, egy meg kell tartaléknak. Nem feszegetem, mire a tartalék. Háborús tapasztalat lehet, jó, ha mindig van otthon liszt, zsír, cukor és gumilabda.
Távolodik a repülő, minden labda gazdára lelt. Állok a vízben, nézem a vadászatról visszatérő apákat, fiúkat, asszonyokat. A családok összeölelkeznek a parton, megindul a zsákmány szétosztása. Gyerekek huzakodnak, nagyszülők rendelkeznek, csecsemők sivalkodnak: alig tudok átvágni a felbolydult tömegen.
4.
Visszatérek a büfébe, a padok közben újra megtelnek kipirult arcú, labdával vonuló emberekkel. Ki láb mellé teszi, ki a strandtáskák közé a padra, a lényeg, hogy el ne vigyék.
Időközben kiadták a pulton a halat, a gyerek lefoglalt két helyet a faasztalok mellett. Messziről int, nagyon nézi, van-e nálam is valami. Odaérek, csalódottan bámul rám.
– Nem hoztál?
– Nem – rázom a fejem, de érzem, hogy magyarázattal tartozom. – Túl sokan voltak.
– Aha – kedvetlenül piszkálgatja a halat, alig eszik.
Visszamegyünk a partra, a labdázókat figyeli. Nekünk is van egy sárga strandlabdánk, de az már nem érdekli: neki másmilyen kellene. Egy olyan. Sőt, nem is elsősorban a labda kellene, hanem egy olyan anya, aki igenis hoz egyet. Aki tud szerezni.
5.
Még este sem múlik el a csalódottsága. Már pizsamában van, amikor kitalálom, hogy sétáljunk le és nézzük meg az éjszakai eget, hátha látunk hullócsillagot.
Csapkodjuk a szúnyogokat, különösen a parton van sok. Hangosak a tücskök, csöndes a víz. Távolabb a kivilágított fabódék teraszán még kint ülnek a kései beszélgetők. Szemben csupa apró fénypont a part, a kikötött csónakok villódzva ringanak a nádas mellett. Felettünk a tintakék égbolt, telehintve világító labdákkal. Sokáig bámuljuk őket, de egyik se hullik le. Itt lent áll egy kisfiú a hullámoktól körbevett mólón, és széles, néma mozdulatokat tesz, mint valami repülőtéri irányító. Néz fölfelé és jeleket ad, zseblámpával integet a csillagoknak.
2. rész NOVEMBER
Környezetbarát praktikák a konyhában
1. Sütés-főzés
Hogyan csökkenthetjük sütés-főzéssel kapcsolatos energiaköltségeinket?
- A fedő nélküli főzés kétszer akkora energiát igényel ½ liter víz felmelegítésekor, mint a fedő használatával főzés.
- Ne főzzük agyon ételeinket! A nyersen vagy párolva fogyasztott étel nemcsak "energiatakarékosabb", de egészségesebb is, mert a zöldség és a gyümölcs a főzés során sokat veszít az ízéből, vitamintartalmából.
- A burgonyát, zöldségeket ne főzzük bő lében. Kevesebb vizet kell felmelegíteni, és az ételek sem lúgozódnak ki.
- Főzéshez olyan méretű edényt használjunk, amely illeszkedik a gázrózsa vagy a főzőlap méretéhez. Ha például a főzőlap átmérője 18 centiméter, az edényé viszont csak 15 centiméter, akár 30%-kal is nőhet az energiafogyasztás.
- Ne érjen túl a láng az edény peremén.
- A dupla talpú edények hőátadása jobb, kevesebb veszteséggel, nagyobb hatékonysággal, egyenletesen főznek.
- Használjunk minél kevesebb olajat, ezt egészségünk is meghálálja, és nem keletkezik annyi veszélyes hulladék.
- Vízforraláskor csak annyi vizet melegítsünk, amennyire éppen szükségünk van. Használjunk poharat vagy bögrét a víz beméréséhez.
- Ha bemelegítettük a sütőt, használjuk ki a teljes kapacitását. Minél több ételt süssünk meg egyszerre. Ne nyitogassuk feleslegesen a sütő ajtaját, mert ez minden alkalommal hőveszteséget jelent.
- Használjuk ki a sütő maradékhőjét. A sütés befejezése előtt néhány perccel lezárhatjuk a sütőt. A maradékhőt használhatjuk gyümölcsaszalásra is.
- A tisztán tartott sütő jobban visszaveri a hősugarakat, ezért hatékonyabb. v Ha már felforrt az étel, vegyük kis lángra. Főzési ideje ezzel nem növekszik, viszont energiát takarítunk meg.
2. Élelmiszerek tárolása
Rövid távon hűtőszekrényben vagy hűvös kamrában, pincében tároljunk. Amit hosszabb távon kívánunk tárolni, fagyasszuk le, tartósítsuk befőzéssel, szárítással vagy aszalással.
- Az élelmiszereken általában feltüntetik, hogy milyen hőfokon meddig áll el a termék. A megadott hőfoknál hidegebb tárolás szükségtelen és energiapazarló.
- Ne tegyünk a hűtőbe meleg ételeket, mert a kicsapódó gőz megfagy, lerakódik a hűtőfelületekre, rontja a hatásfokot.
- Tartsuk karban a hűtőkészülékeket, olvasszuk le rendszeresen azokat. Az idő előtti jéglerakódás és a hőveszteség elkerülése érdekében csak akkor nyissuk ki a hűtő ajtaját, ha az szükséges. Ne rántsuk ki vagy fel hirtelen az ajtaját, mivel azzal mintegy kirántjuk a hideg levegőt is.
- Hőszigetelő edényekben ne tároljunk hűtőben élelmiszert, mert az növeli a hűtési időt, rontja a hatásfokot. v Amit nem szükséges, ne tároljuk a hűtőben. v Ellenőrizzük rendszeresen élelmiszereinket, nehogy penészgomba vagy valamilyen rovar támadja meg.
Feladatok:
1. szöveg JÚNIUS
2. szöveg JÚNIUS
3. szöveghez a feladatok:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSeVkx55TTQNvSxeN30kCdju0FsY-EgOU26mSAY3-DUy10veVw/viewform
2. szöveghez a feladatok:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSern9ensHWAtbXiyU6Bc-B_wZvb1Isd3M9N04Y94xS5G6E7Cg/viewform